Hosszabbítás

Gyakran feszegetik manapság, vajon mire lettek volna képesek a múlt legendás labdarúgói, ha mai körülmények között játszhatnának. Új rovatomban erre a kérdésre keresem a választ, segítségül hívva egy népszerű számítógépes futball-játék meccs-szimulációs képességeit. Felhívom a figyelmet, hogy az itt leírtak mind fiktív adatok, nem valódi tudósítások, ha valaki ezeket az eredményeket akarja tippmixen megrakni, az az ő baja.

Íme a hét meccsei megspékelve a múlt nagy alakjaival:

Atlético Madrid - Real Madrid

A madridi derbi nem hiába csigázta fel a futball-barátok érdeklődését. Igazi latinos rangadót láthattunk a Vicente Calderon gyepén: szebbnél szebb cselek, remek hangulat és (ami számunkra legfontosabb) magyar gól. Puskás végig életveszélyesen játszott, szinte labdát sem vesztett. Övé a meccs első villanása is: egy trükkje után lőhetett kapura, Courtois azonban résen volt. Na meg az első találat: Bale bedobását a feladónak visszapasszolta Modric, így a walesi bárd hajszálpontosan ívelhette be C. Ronaldo fejére. Azazhogy majdnem, mivel a portugál klasszis feje felett épphogy elszállt a golyóbis, így viszont jó lett Puskásnak, aki a hálóba bólintott, 0-1 a 20. minutumban. A matracosok harcba szálltak az egyenlítésért, egy remekbe szabott akció végén (Diego passzol Juanfran-nak, aki visszaíveli a Ramos és Marcelo felett a brazil karmesternek) Villa sarkazott kapura, óriási gól lehetett volna. Puskás a továbbiakban is aktív maradt, a következő pillanatokban már Bale-t futtatta, aki a belgába lőtt, a kipattanót Öcsi puffantotta mellé. A Real nem kapcsolt hátramenetbe a 2. félidőben sem: Bale, miután Modric-csal kényszerítőzött (sarokkal!) , megduplázhatta volna az előnyt, de a hálóőr továbbra is meccsben tartotta csapatát. A 66. percben ismét Puskás villant meg, mikor egy támadás során passz helyett a löketet választotta. A találkozót végül Ronaldo döntötte el: a meccs emberének megválasztott Bale félmagas beadására óramű pontossággal érkezett, így a teljes Atletico-védelmet megelőzve a hálóba bombázott.  

Feyenoord - Ajax

Derbire derbi: az AZ után a Feyenoord-dal kellett megütköznie az Ajaxnak, ráadásul idegenben. Kezdetben a hazaiak domináltak, Pellé az eléje fejelt labdát higgadtan lőtte... az oldalhálóba. Az amszterdamiak lassan feléledtek, de hiába a mezőnyfölény, ismét a Feyenoord előtt adódott lehetőség: Boetius egy az egyben vihette a rá Veermer-re, Denswil azonban egy gyönyörű szereléssel még épp időben ért oda. A szünet után Fischer zavartalanul fickándozott az ellenfél középpályásai közt, Siem de Jong pedig távoli bombákkal próbálta bevenni a De Kuip bástyáit. Utóbbi sikerrel is járt: a Cruyff szöglete után kifejelt labdát Sightórsson tálalta de Jong elé, aki távolról sem hibázott. A 60. percben 2 gólosra nőtt az előny, hála Cruyff-nak, aki Fischer által visszapasszolt zsugát pörgette a kapuba. A Feyenoord foggal-körömmel küzdött legalább egy szépítő találatért, de hiába Immers lövése, Pellé felhőfejesei, ez az est 2-0-ás vendéggyőzelemmel zárult.

Maradona kisebb húzódás miatt, Charlton pedig pihentetés céljából került a tartalékok közé a mostani futball-hétvégén.

A nagyobb futball-tornák előtt szinte minden sportújság megjelentet valamilyen beharangozót, valamit, ami beizzítja foci szerelmeseit. Nem lesz másként idén sem. Ezeket rendszerint profik, szakértők, újságírók hozzák létre. De nemcsak az oldalakon folyik az esélylatolgatás: a lelkes fórumozók közt már hónapokkal a nagy esemény előtt topikok indulnak, és a döntő lefújásáig folyik az eszmecsere, néha tovább is. Ennek is megvan a maga szépsége. A bejegyzés alján található linken a 2004-es foci EB-ről indítottak témát még áprilisban. Ezekből szemezgettem most alább (ahol kellett, cenzúráztam *-al):

ESÉLYLATOLGATÁS

Talán az egyik legérdekesebb rész. Amikor visszatekintünk, hogy akár 1 hónappal korábban miként vélekedtünk az adott csapat várható teljesítményéről, jót mosolygunk saját baklövéseinken, vagy épp büszkélkedünk jóstehetségünkkel.

A legtöbben Olaszországot tartották favoritnak, meg esetleges befutónak Hollandiát:

"de szerintem az olaszok biztos ott lesznek,és esetleg a hollnadok.tehát
holland-olasz döntő 1:2"

"Olaszok most megnyerik!"

"jah holladnok olaszok,esetleg spanyolokMAGYAROK!!!!!!!!"

Volt, aki poénra vette az egészet:

"orosz-horvát döntő lesz
 és a végén nyernek a németek"

Egyesek a meglepetéscsapatot is megkísérelték tippelni:

"kiváncsi vagyok, hogy ki lesz a meglepetéscsapat mert lesz az turti

 valahogy a Bulgárokban érzem az erőt P"

A: "német csapat világeseményen akkor is 4 között van,ha ki se jutnak ;-)"

B: "Ez alapban így van, de emlékszem én egy Lecskov-ra..."

A: "az régén volt,stoichkov (vagy hogy írják a nevét nem cirill betükkel),lecskov, meg a többiek már rég nem játszanak abban a bulgár válogatottban,de én is örülnék,ha vmi kevésbé esélyes csapat szép és jó játékkal elérne vmit"

Nos, ha nem is szép játékkal, de végül egy kevésbé esélyes csapat csak elért "valamit".

Gondolom, a nyitómeccsek időpontjára replikázó már megbánta könnyelmű kérdését:

A: "17:00 Portugál-Görög
      19:45 Spanyol-Orosz"

B: "a görögök is fociznak? :)"

Ez a bátor ember az egész tornára leadta tippjeit:

"Spanyol-Olasz döntőt várok, ha összejön, akkor természetesen Força Espana. Franciák nem nyernek, de nem fognak olyat égni mint az EBn. Én Bulgáriát nem tudom hova tenni, legfeljebb csoport másodiknak várom őket, mert elég gyenge csoport a C. Lettek a selejtezővel kifújtak szerintem, csehek nem húzzák sokáig, hollandok elődöntőig jók lehetnek. Németek remélem pofára esnek."

Sokan aggódtak az olaszokért Trappatoni kihirdetett keretét látva:

"Zanetti & Corradi & Di Vaio mit keres a keretben? nevetséges, sokkal jobb játékosok is vannak náluk..."

"Továbbá Materazzi, Zambrotta utaztatásai is balga ötlet"

"sztem rég el kellett volna küldeni Trap-ot
 félek elszúrja az EB-t"

És tényleg elszúrta. Már ha a csoportkörös búcsú annak számít.

A magányos holland-drukker pontos választ kapott kérdésére:

A: "Szurkol még valaki a hollandoknak rajtam kívül?"

B: "A nem arab holland férfi lakosság 71.01 %-a, és a nem arab holland női lakosság 62.1%-a, valamint kb.      178478 fő Dél-Afrikából, 14577 fő a volt holland gyarmatokról, valamint kb. 17411365 fő a világ egyéb területeiről. :)"

Még ebben a viccesnek szánt posztban is látszik az itáliaiakkal szemben támasztott elvárás:

"úgyis a lettek nyernek

 a döntőben az olaszok ellen"

A Való Világ a 3. szériáját futotta, de valakinek már ez is sok volt:

"Holnap ünnepnap, végre nem idióta kisebbségi talkshow-k, valóság-sokk - hanem a SÖR ÉS FOCI ÜNNEPE!!!

majd egy hónap Férfiak Ünnepe!!!

Viva la Football!!!"

PORTUGÁLIA-GÖRÖGORSZÁG

A nyitómeccsen aratott görög győzelem persze mindenkire sokként hatott. Az biztos, hogy szereztek egy vidám estét ennek a felhasználónak:

"mekkorát röhögök ha kikapnak a portugálok"

Volt, aki megtippelte a megtippelhetetlent:

"hiszitek vagy sem én meccs elött 2-1-et tippeltem a görögöknek..
és hát bejött.."

De egy bizonyos fiatal, Cristiano Ronaldo már akkor megmutatta magát:

"Aze a kis roni mekkora golt fejelt?"

Egy fórumozó ezt a (téves) konzekvenciát vonta le az első két találka után:

"hat szerintem az A csoportbol egyik sem lesz ott a dontoben...szvsz olaszok lesznek ott meg ellenuk talan franciak vagy angolok vagy valami meglepetescsapat. "

Neki még mindig nem esett le a görögök új szerepköre:

"a görögök mióta fociznak? azok nem csak kecskét terelgetnek? :)"

FRANCIAORSZÁG-ANGLIA

Egy ősi vetélkedés újabb epizódja igen drámaira sikeredett; a botcsinálta szakértők mindegyikének megvolt a maga véleménye. Itt az egyik legrövidebb:

"egy hozzáfűznivalóm van az angol vs francia meccshez: LOL"

Kissé bővebben:

"angolok tényleg csak találtak egy gólt, nem is volt helyetük, csak a 11-es, és még azt sem tudták belőni. a franciák meg a 2. félidőben egykapuztak, viszont az angolok nagyon jól védekeztek, olyan volt a védelem, mint egy betonfal, minden visszapattant, kifejelték, kibombázták a zsugát, ahogy kell. qrva jó meccs volt, ennél remélem már csak a mai Detroit-Lakers meccs lesz jobb (Go Lakers)"

A fordulatok sokakat kihoztak a sodrukból, vagy párhuzamok vonására ihlettek:

A: "b**meg még a meccs hatása alatt vagyok..

 hihetetlen ez a labdarugás..

 shakespearre drámát irhatott volna erröl a meccsröl.

 kéészzz"

B: "jaja... :) ehhez fog6ó talán csak a 99-es BL döntő volt, mikor az utolsó percben rúgott 2 gólt a Man     Utd..."

Sörben az igazság?

"Gyorsan ittam is 4 doboz stella-t (tudom belga) a franciák egészségére, holnap dán győzelmet akarok és heinekkent (tudom finn) :))))))"

Oké.

Mivel többen is hangot adtak "francia-utálatuknak", egy "user" megmondta a tutit:

"hát egy kicsit sem látszik hogy rózsaszín "francia utálat" szemüveggel nézed a dolgokat. :))
én mindkét ország fociját szeretem, ls mivel az impotens horvátok miatt már buktam a tippmixet (off de végülis nem haragszom rájuk, a Lakers úgy is elszúrta on), az elején nem igazán tudtam eldönteni kinek szurkolljak.
a franciák kis szünetekkel, de végigtámadták a meccset, az angolok védekeztek, vagy alibiztek. Rooney idegbeteg volt, Owen meg gyenge. a középpálya is csak védekezéssel foglalkozott. szal a 16 kapuralövésre én nem mondanám hogy nulla játékkal nyertek. és nem is szerencsével, mert a gól az mindig gól, akkor is ha az első mpben, akkor is ha a hosszabbításban lövik. nem megpattanó lövés volt, nem potyagól. egy bomba szabadrúgásból, és egy teljesen jogos 11es, nem tudom hol van ebben a szerencse."

Persze a szpíkerek szösszenetei sem maradhattak titokban:

"amúgy aki akar röhögni, olvassa el itt a szakkomentárokat.

ízelítő:

"Owen, aki eddig a gyep alatt tanulmányozta a földikutyák szexuális életét, kimászott a talajból és fejelni próbált, de csak egy lökésig jutott."

"Lampard Károly herceg profilját akarta Zidane térdkalácsába faragni stoplival, de rosszul célzott, így csak az ismert középpályás mellékheréjét veszélyeztette." 

"Neville tricepsszel kezelte le Henry beadását a tizenhatoson belül. A közönség ezután melegen ünnepelte Owen electric boogie-s kísérletét. A hangulat úgy átragadt Scholes-ra, hogy szilánkosra rúgta Vieira lábát. Forrósodik a meccs! Gary Neville feje ráadásul vérzik." "

DÁNIA-OLASZORSZÁG

A 0-0-val végződő párharc főként a kapusok (Sörensen és Buffon) bravúrjairól maradt emlékezetes, de nem hiszem, hogy a dán hálóőr valaha is kapott annyi dicséretet, mint akkor a magyar nethuszároktól:

"ISTEN EZ A DÁN KAPUS!!! MAGA ODIN JÖTT LE KÖZÉNK!!!!"

"jaja, méltó utúdja Schmeichelnek"

"szerintem sörensen kereshet magának egy nagy klubot,ha ilyen teljesítményt nyujt az egész eb-n"

SVÉDORSZÁG-BULGÁRIA

A svédek 5 rúgott góljáról és a nyújtott játékáról mindent elmond az alábbi, minket és Matthaus-t temető vélemény:

"Szerintem felejtsünk el minden 2006-os VB-t ... 

Lothar mehet is munkát keresni!"

Mint tudvalevő, velük kerültünk egy vb-selejtezőcsoportba. Sajna igaza lett az ismeretlen "jósnak".

Larsson, teljesítményét elismervén zöld utat kapott ettől a Barca-drukkertől:

"Larson a barcaba akar jonni.....jojjon csak szivesen latom."

"respect a svédeknek.. naon jol játszottak és szimpatikus csapat.. ugy érzem ebbol a csoportbol nekik fogok szurkolni elsöként, na meg dániának.. 
hol van már az a nagy olasz foci??
robi baggio, ravanelli, costacurta, baresi, vialli

ez a mostani olasz válogatott harmatgyenge."

Nos, két év múlva, amikor VB-arannyal a nyakukban ugráltak, talán rájött, hol is van pontosan.

NÉMETORSZÁG-HOLLANDIA

"na ki fog diadalmaskodni? a jo kis holland fü, vagy a mégjobb német sör ?
most kiderül :))"

Á, kicsit sem sztereotipikus, nem.

Újabb rangadó, itt azonban nem bírtak egymással a felek: 1-1, pedig sokan egyértelmű holland győzelmet vártak. Az addig gyengélkedő németek pillanatnyi megtáltosodását nem lehetett figyelmen kívül hagyni:

A: "Mit csinált Völler ezzel a szarral? :)"

B: "csapatot
      akik küzdenek egymásért"

Van Nistelrooy pedig csinálta, amihez értett:

"Hat ez az istenroy megint szart sem csinalt aztan lott egy nagy golt."

És itt a link:

http://sg.hu/listazas.php3?id=1081188717&order=reverse&index=39

Persze ennek lesz folytatása is, a meglévő anyagot több bejegyzésben fogom még feldolgozni.

19 részes sorozatomban, a VB apropóján bemutatom azokat a brazil labdazsonglőröket, akik kulcsemberei voltak az adott tornára verbuvált "Selecao"-nak. Ezúttal a Luisinho van soron.

Az európai országok bojkottjára válaszként ezúttal a dél-amerikaiak mindössze két, igen gyenge garnitúrát küldtek az itáliai Világkupára. Mindkét együttes már az első körben kizúgott: Argentína Svédország, míg Brazília Spanyolország ellenében. És hogy ki volt az, aki a kétségtelenül leggyengébb brazil vb-válogatottból kiemelkedett? A 30'-as évek egyik legértékesebb támadója, Luisinho.

Az a fehér mezes paca lenne ott középtájon Luisinho

Hosszú, 18 évet felölelő karrierje során a Anglo Brasileira, Paulistano, Estudantes São Paulo, São Paolo és Palmeiras csapataiban játszott. Főleg az utóbbi kettőben nyújtott teljesítménye okán emlékezik rá az utókor, mindkettő klub legjobb góllövőinek TOP 10-es listájában van. A São Paolo-ban 145 gólt szerzett (6. hely), a Palmeiras-ban 123-at (9. hely).

Az egész pikantériáját az adja, hogy a két együttes ebben az időben kezdett bele a máig tartó rivalizálásba. Az 1930-ban klubfúzióból létrejött Sao Paolo egy évvel később állami bajnokságot nyert, Luisinhoval a soraiban: ő is tagja volt Esquadrão do Aço-nak, azaz "az acél csapatának", amely mindössze egy vereséget szenvedett el a szezon során. 1933-ban, miután a csapat hivatalosan is professzionálissá avanzsálódott, ő a Societá Sportiva Palestra Italia, tehát a Palmeiras labdarúgója lett, épp a VB-év kezdetén, 23 évesen. Innen került az akkor még 17 fős keretbe.

Luís Mesquita de Oliveira a Sao Paolo mezében

Ahogy azt már fentebb írtam, a braziloknak nem termett babér Olaszországban, igaz, nem is ez volt a céljük. Egy szem meccsükön Luisinho nem szerzett gólt, ellenben egy bizonyos 20 éves ifjúval, bizonyos Leonidas-szal. E cikk hőse 4 évvel később még pályára lépett két meccsen az 1938-as seregszemlén, abban a válogatottban, amit (és ezzel aligha árulok el nagy titkot), épp Leonidas vezetett bronzéremre.

Ritka kép: csata előtti csapatfotó a '34-es brazilokról, Luisinho pont középen (de hogy ki vágja mögötte azt az értelmes arcot, fogalmam sincs).

Gyakran feszegetik manapság, vajon mire lettek volna képesek a múlt legendás labdarúgói, ha mai körülmények között játszhatnának. Új rovatomban erre a kérdésre keresem a választ, segítségül hívva egy népszerű számítógépes futball-játék meccs-szimulációs képességeit. Felhívom a figyelmet, hogy az itt leírtak mind fiktív adatok, nem valódi tudósítások, ha valaki ezeket az eredményeket akarja tippmixen megrakni, az az ő baja.

Öt különböző klasszist próbáltam belehelyezni a jelen futballjába: Pelé-t (a Santosba) , Maradona-t (a Napoliba), Cruyff-ot (az Ajaxba), Charlton-t (a Manchester Unitedba) és Puskást (a Real Madridba). Persze a kinézetüket, hajviseletüket is igyekeztem modernizálni. Mivel egy szezon kellős közepén tartunk, eddigi szereplésüket a programmal modelleztem le. E szerint Puskás 8 gólt szerzett és 7 gólpasszt osztott ki az idényben, Charlton meglehetősen gyenge szereplése mindössze 3 gólt és 1 asszisztot eredményezett. Cruyff és Maradona közt ádáz verseny folyik: 19 találattal hazája bajnokságának gólkirálya a holland, a Serie A-ban viszont épp Maradona áll a gólverseny élén 16-tal. Előbbi 23, utóbbi 25 alkalommal juttatta át a gólvonalon a labdát minden sorozatot tekintve. A fekete gyöngyszem VB-lázban égő országának bajnoksága viszont egyelőre még szünetel.

Íme a hét meccsei megspékelve a múlt nagy alakjaival, ezúttal két BL találkozóval együtt:

Olympiakos - Manchester United

A görög élcsapat szabályszerűen lerohanta a gyengélkedő angol csapatot. Cholebas már az elején veszélyesen ívelte be a labdát a MU tizenhatosáig, azonban De Gea résen volt. A 10. percben azonban már semmi sem menthette meg őket a kapott góltól: Djebbour egy gyönyörű csellel hintába ültette Ferdinand-ot, majd a egy bombaerős lövést eresztett meg a kapu jobb oldalába, a spanyol hálóőr csak nézte. Az angol bajnoki címvédő kellemetlen ébresztőt kapott, mint aki hosszú alvásból ébred, úgy próbálták bevenni az Olympiakos kapuját. A 26. percben Rooney lőhetett egész közelről szabadrúgást, de kísérlete kicsivel a léc felett suhant el. 1-0-val vonultak félidőre a csapatok. Visszatérve a pályára a  meglepetésre a görögök voltak kezdeményezőbbek. Az 54. perc hozta el a meccs legemlékezetesebb momentumát: Fejsa rohant el szélen, beadását Djebbour ollózta a gólvonal mögé. Káprázatos jelenetsor volt. A motiválatlan United még egyszer férkőzött ellenfele kapujának közepébe: Charlton küzdötte be magát a tizenhatoson belülre, majd Rooney elé tálalta a labdát, aki viszont a kapusba lőtt. 2 gólos hátrányt kell majd tehát ledolgozniuk az Old Trafford-i visszavágón.

Schalke - Real Madrid

A Schalke igencsak megizzasztotta a királyi gárda bombaerős tizenegyét. Már meccs elején érzékeltették, nem fognak meghátrálni nagynevű vetélytársuk elől. Először Höger, majd Farfán borzolta fel a vendégszurkolók idegeit, utóbbi egy kifejezetten szép, sarkazásokkal telített akció végén. Amikor Huntelaar a 30. percben egy az egy ellen ment Diego López ellen, mindenki azt gondolta, hogy megszületik az odavágó első találata. Nem így lett: a kapus ismét csak bravúrosan védett. Később a Real kerekedett felül, azonban labdabirtoklásuk meddő volt. Egyedül Puskás tudta kis híján talpra ugrasztani a drukkereket egy reménytelen helyzetből leadott veszélyes lövéssel a félidő végén. A második félidő egyhangúan telt, az egyedüli említésre méltó mozzanat Huntelaar 77. percben történt csukafejese. Az eredmény 0-0, tiszta lappal indulnak a visszavágónak.

Napoli - Genoa

A nápolyiak szép átadásokkal igyekeztek átjutni a Genoa védelmén, ennek kis híján meg is lett az eredménye: a 11. percben Higuaín fejesét a kapus épphogy csak hárítani tudta. Maradonához ezúttal nem jutottak el a társak indításai, a bordó-kékek teljesen kikapcsolták a játékból az argentín zsenit. Így hát a Napoli előtt nem adodott több helyzet a félidőben, ellenben a másik oldalon Gilardino egy trükkös támadás után került helyzetbe, Reina azonban résen volt. A második félidőre feljött a Genoa, olyannyira, a 64. percben a "görög Messi"-nek, Fetfatzidis-nek sikerült gólt szereznie Gilardino indítása után. Az égszínkék-mezesek minden erőt mozgósítottak: előbb Gamberini bólintott mellé, aztán Dzemaili hosszú passza után Maradona előtt adódott lehetőség, ám lövése kicsvel ugyan, de elkerülte Perin kapuját. Maradt az 1-0-ás vereség. 

Cystal Palace - Manchester United

A United csak nagy nehezen tudta kicsikarni a győzelmet a kristálypalotában, azaz a Selhurst Parkban. A hazaiak voltak támadóbb szelleműek az eleinte, azonban ez szép lassan megfordult. A vörös ördögök nem tudtak mit kezdeni vendéglátójuk védelmével, első helyzetükig egészen a 73. percig kellett várni, amikor is Parr lomha passzát elcsípve Rooney vihette rá a kapusra, de nem tudott túljárni a portás eszén. Megélénkült a Palace támadójátéka is: a csereember Bannan tört be a tizanhatos vonalán belülre, majd Chamach elé tálalt, akinek lövése csak az oldalhálót rezdítette a hazai szurkolók nagy bánatára. A elszalasztott lehetőség megbosszulta magát: Rooney ismét lecsapott egy gyatra átadásra, de most nem kegyelmezett a meccs hőse (0-1). 

Ajax - AZ Alkmaar 

Ritkán látott unalomba fulladt a forduló rangadója. Overtoom korai fejesén kívül az első játékrészben lényegében semmi említésre méltó nem történt. Talán Cruyff volt az, akihez ha hozzákerült a labda, izzani kezdett a levegő: egy pimasz átemelős csellel próbált túljutni őrzőjén, majdnem sikerült is neki. Ezután a 73. minutumig kellett várni az Ajax első igazi lehetőségére: Siem De Jong pompásan ívelte Blind elé a labdát a balszélen, akinek jól sikerült beadását Sightórrsonnak nem végül nem sikerült a hálóba bólintania. A csattanó azonban a végére maradt: az alkmaari Avdic tökéletesen ugratta ki Gudmondsson-t, aki noha kapásból lőtt, nem hibázott, így aztán a 90.percben kialakult az 1-0-ás vendéggyőzelem.

Real Madrid - Espanyol

Már az elején előnyre tehettek volna szert a királyiak, ha Isco betörése után gólt is szerez. Ezzel szemben mindenki megrökönyödésére a vendégeké, pontosabban Mubarak-é volt az első szó. A Real Madrid ezek után az egyenlítés érdekében szinte végig a kapujához szerezte ellenfelét: az aranylábú portugál és Puskás összjátéka nyomán született meg kis híján az első találat a 45. percben. A második félidő során váltakozó volt a játék képe: egyik oldalt C. Ronaldo, a másikon Colotto járt közel a gólszerzéshez. Az utolsó 10 percet végigbekkelte az Espanyol, a Real minden erejét mozgósította a velük szemben öngyilkosnak számító taktika ellenében, ezzel viszont csak azt érték el hogy Khedira távolról ügybuzgón megeresztett lökete Iscot találta gyomorszájon. Maradt tehát a meglepetésszerű vereség.

Az ezzel a cikkel kezdődő 19 részes sorozatban, a VB apropóján bemutatom azokat a brazil labdazsonglőröket, akik kulcsemberei voltak az adott tornára verbuvált "Selecao"-nak. Elsőként a sokrétű Preguinho kerül sorra.

João Coelho Neto, azaz Preguinho 1905-ben született Rio de Janeiro-ban. 9 évesen talán ő is ott szurkolt a Fluminense stadionjában Brazília első (Rio-iakból és Sao Paolo-iakból szelektált) válogatott meccsén az angol Exeter City ellen. Noha a végeredménnyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, ahhoz semennyi kétség sem fér, hogy a kis João-ból remek sportoló lett. Nem (csak) focista, sportoló. 9 sportágat űzött magas színvonalon: röplabda, kosárlabda, vízilabda, úszás, hoki, toronyugrás, evezés, atlétika és persze a labdarúgás. Ezekben összesen 55 címet nyert el. Lenyűgöző.

Preguinho a Fluminense meszében feszítve

De koncentráljunk futballkarrierjére. 1925-től 1938-ig szolgálta szeretett Fluminense-jét, 184 gólt szerezve egyesületében. Megbízható góllövőként őt nevezték ki a Világkupára utazó keret csapatkapitányává. Az biztos, hogy mentalitásban kimagasló volt, legalábbis erre enged következtetni egy 1928-ban történt eset. A Fla-Flu rangadó (Flamengo-Fluminense) már akkor is kemény ütközetnek számított. A Flamengo kapusa, Amado, már a meccs előtt elkezdte a pszihológiai hadviselést: a kornak megfelelően még nem SMS-ben, e-mailben, hanem telegramban kezdte ki a csatárt. Azt írta, hogy nem fog tudni gólt lőni neki az ominózus találkozón. Preguinho nem kezdett bele a szájkaratéba, dühét a pályára tartogatta. Már a 2. percben a hálóba juttatta a labdát egy távoli lövéssel, második találatát az Amado kezéből kicsúszó gömböt besarkazva szerezte a 4-1-re végződőtt párharcban. Stílusos válasz. Szegény kapus valószínűleg már a gyepen megbánta, hogy felhergelte a Fluminense ászát.

Harca készen a Jugoszláv találka előtt

Egy VB-n nyújtott emlékezetes szerepléssel talán többen ismernék a nevét, ez viszont nem adatott meg neki. Az akkor még fehér mez, kék nadrág összeállításban játszó csapat Jugoszláviával és Bolíviával együtt alkotta a 2. csoport trióját. A plávik ellen ők voltak a favoritok, azonban általános meglepetésre 2-1-es vereséget szenvedtek. Tirnanic és Bek góljaira csak Preguinho tudott válaszolni a 62. percben, ez már csak a szépítéshez volt elegendő. Mivel a jugoszláv nemzeti tizenegy 3 nappal később 4-0-ra eltángálta Bolíviát, a braziloknak már nem számított, mit játszanak, így is, úgy is távozniuk kellett. A szabályok szerint ugyanis csak a csoportelső jutott tovább, a 4 pontos szlávok mögött addig 0 ponttal álló kanárik maximum 2 pontot szerezhettek (akkor még ennyi járt egy győzelemért). Azt viszont be is gyűjtötték: Moderato és Preguinho dupláival búcsúztak mindössze 1200 néző előtt a történelem első foci VB-jétől.

Hősünk többet nem lépett pályára a Világkupán, de így is elmondhatja magáról: ő vezette csapatkapitányként az első brazil világbajnoki csapatot. Ki hitte volna akkor még, milyen híres "utódai" lesznek?

A Roma derekasan teljesít a Serie A idei küzdelmei során. Habár 9 pontos lemaradásuk van a bajnokaspiráns Juventus-szal szemben, a meglepetésszerűen jól szereplő rómaiak kapcsán felidézzük a 2000-2001-es szezont, amikor is elnyerték a hőn áhított scudetto-t.

Az azt megelőző idényt a 6. helyen zárta Capello csapata. Az egyetlen pozitívum a Sampdoria-tól elhozott Montella házi gólkirálysága volt: 21 gól minden sorozatot tekintve. Továbbá keret tagjai közé tartozott az akkor még hajjal rendelkező Walter Samuel, a brazil gyorsvonat, Cafu, a későbbi tízévnyi szolgálatnak a felénél tartó Tommasi, és a csodagyerek Francesco Totti. De valami még hiányzott. Pontosabban valakik: a nyáron remek érzékkel csaptak le Emerson-ra és Batistuta-ra. A velük felduzzasztott farkasfalka készen a nagy dobásra.

Cassano, Batistuta, Capello. Egyedi hajstílusok, meg kell hagyni.

Ám az idény máris botránnyal indult: hamis útlevelet használtak egyes játékosok szerte a Serie A-ban, hogy így játsszák ki az EU-n kívülről érő labdarúgók pályára lépését korlátozó rendeletet. 6 hónaptól 1 évig terjedő eltiltást (amit később csökkentettek) kapott többek között Dida (Milan) és Recoba (Inter) is. A Roma-t nem érte nagyobb érvágás: mindössze Fábio Júnior és Gustavo Bartel hullott ki a gépezetből.

Őket viszont nem hozta zavarba a váratlan közjáték: első 8 meccsükből mindössze az Inter ellen távoztak vesztesként a gyepről. Kialakult a rettegett tridente: a varázslatos dolgokra képes kreátor, Totti köré épült az együttes, előtte Batistuta világklasszisa hozta a találatokat, szinte nem volt olyan szög ahonnan ne tudott volna betalálni. Ha pedig ő épp nem volt formában, Montella mindig kihúzta őket a csávából. A taktikájuk sem volt mindennapi: szélső középpályást lényegében nem játszatott Capello, a két szélső hátvéd Candela és Cafu szántotta fel a pályát. Emerson-nal pedig olyasvalakit nyertek, aki karaktert adott a középpályának Tommasi-val karöltve. És mindehhez adjuk hozzá a szurkolók elsöprő támogatását és szeretét: megvannak a hozzávalók egy bajnokcsapathoz.

Totti, a falkavezér

A következő párharcok már kissé megakasztották őket: a Perugia és a Bari elleni döntetleneket senki sem kalkulálta bele a történésekbe, plusz jött még a Juventus elleni remi és a Milan-tól elszenvedett vereség. Azonban az új év új lendületet adott a rómaiaknak: 2001-ben első 7 olasz bajnokijuk után járhattak győzelmi táncot. Ebbe beletartozott az Inter-rel vívott rangadó is.

A vezetést a milánóiak szerezték meg Vieri éles szögből leadott kapáslövése nyomán. Két perccel később érkezett a válasz: Marcos Assuncao szabadrúgása mindenkit meglepve a jobb alsó sarokban kötött ki. A 27. percben a vezetést is átvették, miután egy szintén rögzített helyzetből leadott lövés a kapufáról pattant a szemfüles Montella elé, aki befejelte a szerencsés ívben szálló lasztit. Vieri második csapása után is volt még szusz a farkasokban: Montella fejesgólja egy újabb megnyert csatát jelentett.

Az idény végére a Stadio Olimpico gladiátorai kissé belefáradtak a küzdelmekbe, így hát a bajnoki címről az utolsó, a Parma elleni presztizsmeccs döntött. Ebben a mérkőzésben benne volt minden, ami a Roma 2000-01-es csapatát jellemezte. Totti bombagólja Candela lapos beadása után; Montella találata, aki Batistuta kapusról lepattanó lövésére érkezett pontosan, akár a a metronóm; és maga Batistuta mindent eldöntő mozdulata, ahogy két védő közt a levegőből érkező labdát úgy veszi át, hogy azok nem tudják megakadályozni az újabb lehetetlen helyzetből szerzett argentin gólt. Róma bordó-sárga fele ünnepel: a szurkolók elé rohanó csatárt a nézőteret elhagyó fanatikusok vissza se akarják engedni a pályára. A vége 3-1: minden út Rómába vezetett.

Az aranyérem hozadékaként megmutathatták magukat a Bajnokok Ligájában is. Itt éppen a Panini matricáin vigyorognak (már aki).

Ilyen egyesületnek azóta se drukkolhattak a 2001-es scudetto-t ünneplők. Elértek sok-sok második helyet, de az aranyra egyelőre hiába várnak. Ki tudja, lehet, hogy ez a garnitúra jövőre szállítja az eredményeket, annyi mindenesetre biztos, hogy ismét jó dolog Rómában a farkasok drukkerének lenni.

Cruyff-ék előtt is volt futball Németalföldön. Csak épp sokkal régebben, mint hinnénk.

Való igaz, hogy a 70'-es évek előtt nem sok mindent tudtak felmutatni, legalábbis ami a Világbajnokság elindulása és az első vb-ezüst közötti időszakot illeti. Az addigi arany, vagy ahogy majd később kiderül, bronzkorszak a XIX. század elejére datálódik.

Az "Elftal" 1905-ben

Akkoriban, Világkupa hiányában a szintén gyerekcipőben járó olimpiákon mérték össze erejüket a nemzeti csapatok, többnyire Európából. Az 1912-es stockholmi játékokon tizenegy válogatott csapott össze az aranyért: Nagy-Britannia, Dánia, Svédország, Olaszország, Ausztria, Németország, Norvégia, Finnország, Oroszország, Magyarország és persze Hollandia.

A narancsosok amatőr spílerekből álló gárdájának húzóembere egy utrechti támadó, Jan Vos volt. A remek testfelépítésű, gyors erőcsatár lövéseiben bátran bízhattak a társak.

Jan Vos az Utrecht mezében

Az első fordulóban a svédekkel kellett megütközniük. A szoros párharcot Vos döntötte el 91. percben (4-3). A meccsen duplázó gólzsák mellett Nico Bouvy talált be a hollandoktól, szintén kétszer. A következő körben Ausztria várt rájuk, azonban egy laza hármassal vigaszágra küldték "sógorainkat" (3-1). Gólt szerzett természetesen Vos, Bouvy valamint Cesar ten Cate. Máris az elődöntőben találták magukat, ott viszont nem volt ellenszerük az akkor még futballnagyhatalomnak számító Dania ellen (4-1). Bánatukban 9 góllal tömték ki Finnország hálóját a bronzmérkőzésen. Az utrechti egymaga 5-öt vállalt a gólszüretből.

A világégés után, épp Budapesttől átvéve, Antwerpenben gyűltek össze a világ sportolói, tehát a futballisták is. Innen, vesztes ország lévén hiányzott nemzeti tizenegyünk, ellenben a brit, spanyol, cseh, dán, holland, belga görög, egyiptomi, francia, jugoszláv, norvég, svájci, svéd és a luxemburgi (!) válogatottakkal.

De vissza a narancsmezesekhez. Vos helyett egy másik Jan, egész pontosan Jan de Natris vette át a húzóember szerepét: az Ajaxot 1918-ban és 1919-ben bajnoki címre vezető szélső egyes szurkolók és futballtörténészek szerint még Johan Cruyff-nál is zseniálisabb volt. 11,1 másodperc alatt futotta a 100 métert, de gyorsasága mellé remek labdakezelés és technikai fegyvertár párosult. Egyetlen probléma volt csak vele: akkor játszott, amikor kedve szottyant rá. A "lusta zseni", jó pár évtizeddel Riquelme előtt.

Johannes ("Jan") de Natris

Elsőként a félelmetes Luxemburggal kellett farkasszemet nézniük, Bulder és Groosjohan góljaival magabiztosan jutottak a 2. fordulóba (3-0). Svédország felett ismét csak vért izzadva tudtak győzelmet aratni (5-4). Ugyanúgy, mint a törpeállam ellen, Bulder és Groosjohan szerezték a találatokat, viszont előbbi hozzáadott brüsszeli teljesítményéhez meg egyet: életmentő tizenegyest varrt be a 88. percben. A hosszabbítás során Jan de Natris (ki más) 115. minutumban lőtt gólja az elődöntőt jelentette Belgium ellen. A lelkes házigazdák ellen viszont nem sok sót ettek meg (3-0): újfent a bronzért küzdhettek volna. De csak volna; az események gyökeres fordulatot vettek. Ellenfelük, a francia csapat nem volt hajlandó megmérkőzni velük, úgyhogy játék nélkül kapták volna meg a 3. helyért járó medaliont. Igen ám, de hogy a történet még furcsább legyen, a döntőben történt csehszlovák levonulás miatt a belgák javára írták jóvá a győzelmet, a szlávokat pedig kizárták a versenyből. Tehát az ezüstérem tulajdonos nélkül maradt. Felmerült a kérdés: akkor most kié legyen? Így történt, hogy a hollandok a spanyolok ellen játszhattak - az ezüstért. Az alkalommal nem sikerült élniük (3-1), megint maradt a harmadik hely.

A "bronzcsapat" végét a még Antwerpenben történt "Schelde-parti szégyen" jelentette: a játékosok és a funkcionáriusok között történt vita után három labdarúgót plusz Jan de Natirs-t is menesztették. A profizmust akadályozó KNVB a fejlődést is hátráltatta: az élvonaltól történt leszakadás a holland foci hosszú, 40 évnyi téli álomba merülését eredményezte.

2003 nyarán egy orosz milliárdos, bizonyos Roman Abramovich gondolt egyet, és elhatározta, hogy márpedig ő vesz egy futballklubot. Érdeklődött több Premier League csapat iránt, de végül a Chelsea FC-re esett a választása.

Terry és Abramovich a 04-05 szezon végén

A londoniak kerete már akkor sem volt épp gyenge: Petit, Desailly, Babayaro, Ferrer és Zola ugyan már túl jártak pályafutásuk zenitjén, de még mindig minőséget képviseltek, a Hasselbaink - Gudjohnsen csatárduó pedig megbízhatóan szállította a gólokat. Az akkor még fiatal Terry és Lampard pedig ekkorra épültek be a kezdőbe.  A 2002-03-as szezont a 4. helyen zárták, indulhattak a Bajnokok Ligája selejtezőiben.

Abramovich már az első nyáron szórni kezdte a fontmilliókat: Bridge-t a Southampton-ból, Joe Cole-t és Glen Johnson-t a West Ham-ből, Duff-ot a Blackburn-ből, Crespo-t az Inter-ből, Verón-t a Manchester United-ból, az akkor még szupertehetségnek számító Mutu-t a Parma-ból, Geremi-t és Makélélé-t a Real Madrid-ból csábította el. Ha hozzávesszük még Sullivan-t, Macho-t, Smertin-t, Parker-t és Ambrosio-t, akkor kis híján egy kezdő tizenegyre egész alakulatot vásárolt. Ezt összehasonlítva az egy idénnyel korábban történt igazolásokkal: Enrique de Lucas-szal és Filipe Oliveira-val (igen, a Videoton portugál légiósáról van szó), szemmel látható a gyökeres változás. Lampard így emlékszik vissza egy, a FourFourTwo magazinnak adott interjúban erre az időszakra: "Az első idényem jól sikerült, a másodikban még jobb voltam. De, amikor Roman megérkezett, mindennap úgy volt, hogy igazolnak egy új középpályást. Emlékszem, ültem a padon az első BL-meccsünkön, mellettem Terry és Gudjohnsen, és azon gondolkodtam, nem is biztos, hogy annyira bejön ez a forradalom".

Itt már boldogabbak: Gudjohnsen, Lampard és Terry

Kapásból a 2. helyen végeztek a szó szerint verhetetlen Arsenal mögött, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőkig jutottak (az akkor még "természetes" alapanyagokból álló (értsd nem orosz pénzből feltuningolt) Monaco állította meg őket). Az orosz mágnásnak azonban ez sem volt elég: kirúgta az edzőt, Ranieri-t, és a helyére ültette a Porto sikerkovácsát, José Mourinho-t.

Az ővele érkezett plusz (ezt lehet az igazolásaira és a tehetségére is érteni) hiányzott korábban a királykék egyesületből. Megszerezte Robben-t és Kezman-t a PSV-ből, Drogbát a Marseille-ből, Cech-t a Rennes-ből valamint magával hozta a Porto-ból Paolo Ferreirát és Ricardo Carvalho-t. Kezman kivételével mindegyikük alapember lett.

Mourinho az önbizalomhiányban szenvedő klubból ijesztően hatékony csapatot faragott, ijesztően rövid idő alatt: megnyerték a bajnokságot rekordot jelentő 95 ponttal, mindössze 15 kapott góllal, az egész idény során egyetlen egy vereséggel (a Manchester City ellen)! Az Arsenal sokáig bírta velük a versenyt, de aztán a formahanyatlásuk közbeszólt. A Chelsea a BL-ben is szépen menetelt: a Bayern München elleni emlékezetes párharc után a Liverpoolon kellett volna túljutnia, de ez már túl nagy falatnak bizonyult.

A következő szezon is ígéretesen indult, egész pontosan trófeával: a Community Shield-et is a vitrinbe tehették, az ágyúsok felett aratott győzelem után. Az Essien-nel kiegészült bagázs rendkívüli elánnal kezdte meg a Premier League küzdelmeit. A csapat erejét hűen visszadja Mourinho szezoneleji, Tottenham-mel vívott londoni derbije után adott nyilatkozata. Az emberelőnyben játszó kékek 2-0-ás győzelmét így értékelte: "Sok csapat kénytelen kihasználni az emberelőnyt. Csak akkor lehet, ha taktikusan futballozol. Ugyanazt kellett játszanunk a kiállítás után is, mint az első huszonöt percben, és nem azzal törődni, hogy na, majd most négy nullára elverjük őket. Ez nem hoki, hanem futball. Egyre jobbak leszünk. Mentálisan hihetetlenül erősek vagyunk, kellő ambícióval felvértezve." A Mirror meccstudósításának a sokat elárul a megítélésükről: "Nyugodtan adják oda a Chelsea-nek a bajnoki címet. De most azonnal." És tényleg: a szezon második felére szinte már ellenfél nélkül maradtak a tabella élén. Itt a bizonyíték, milyen okos futballt űztek a Stamford Bridge-en akkoriban:

Habár a Barcelona már a legjobb 16 közt fityiszt mutatott nekik a BL-ben, elmondhatjuk: a Chelsea a nagyok közé emelkedett, nem csak Európában, az egész világon.

Íme, a siker(ek) főbb letéteményesei:

Petr Cech

A francia középcsapatból hozott cseh hálóőr biztos pontja a Chelsea-nek immáron lassan 10 éve. Fénykorában a világ legjobb kapusaként tündökölt (IFFHS Év kapusa, 2005). Sokszor olyan helyekre is odaér(t), ahova nem senki más. 2004-05-ben 24 találkozón át nem kapott gólt!

John Terry

Noha a magánélete igencsak zűrös, azt el kell ismerni, betonbiztos hátvéd  volt mindig is. Hazai nevelésként teljes szívből és elánnal küzd, szervez, irányít. 2005 tavaszán őt választották a PL profi labdarúgói az év játékosának.

Ricardo Carvalho

A portugál tökéletes párja volt Terry-nek a hátvédsor közepén. Egymás mellett fejlődtek 2011-ig, amikor is követte Mourinho-t a Real Madridba.

Michael Essien

A Lyon-tól szerződtetett ghánai fáradhatatlanul robotolt a középpálya közepén, de több volt, mint egyszerű szűrő. Sérülekénysége azonban meggátolta abban hogy világklasszis legyen. De akár lehet még: a Milan-tól kapott új esélyt idén januárban.

Frank Lampard

Az ember azt hinné, világéletében a Kékeket erősítette, de valójában West Ham nevelés. 2001 és 2005 között 164 élvonalbeli meccset játszott megszakítás nélkül. Frontembere volt a 2 bajnoki címet szerző társulatnak: zseniális meglátásait és sok-sok góljait elismerve 2005-ben a FIFA az év második legjobb játékosának választotta Ronaldinho mögött.

Joe Cole

A szurkolók odáig voltak ördöngös cseleiért és robbanékony játékáért. Ritka az olyan angol, aki ilyen technikával rendelkezik.

Claude Makélélé

A francia betonfalat a Real Madridtól szerezték meg: Florentino Pérez azzal engedte el, hogy "nem tud passzolni és nem jó a levegőben". Azóta biztos megbánta már a szavait: Makélélé biztosította, hogy Drogba és társai szabadon kibontakozhassanak.

Didier Drogba

Küzdőszelleme néha egészen lehetetlen helyzetekben eredményezett gólt. Tőle bármikor lehetett várni a találatot, menetrend szerint jött.

José Mourinho

A portugál edzőfejedelem érdemei megkerülhetetlenek, amikor a Chelsea ekkori sikerei kerülnek szóba. Értett a játékosok nyelvén: legyen az a tartalék vagy az első számú sztár. Szinte kikezdhetetlen csapategységet épített ki. Csapata, ha nem is szépen, de elmésen, taktikusan győzte/bírkózta le ellenfeleit.

Ma, a németek modern, szélsebes játékát csodálva könnyen elfelejtkezik az ember arról, hogy nem volt ez mindig így. Elég 10 évet visszamenni az időben, a Portugáliában rendezett Európa-bajnokság idejére, hogy egy gyökeresen más világba csöppenjünk, főleg a germán futballt tekintve.

A "Nationalelf"-re sötét idők jártak akkoriban. Már az új évezred első seregszemléjén is a kvartettjük utolsó helyén zártak, de további intő jelekre volt szükségük ahhoz, hogy reformokat vezessenek be. Meg is kapták: az angolok elleni vb-selejtező 5 kapott gólját nehezen lehetett kimagyarázni. A közvélemény a 2002-es Világbajnokságra várta a nagy összeomlást, azonban Kahn és Ballack duója elcipelte a csapatot a döntőig. Ballack eltiltása és a "Titán" legrosszabbkor történő megingása, no meg Ronaldo klasszisa már sok volt Rudi Völler legénységének, maradt az ezüstérem. A bukást viszont így se tudták elkerülni: egy nézhetetlen, Izland ellen elért 0-0-ás döntetlen után Völler élő egyenes adásban fakadt ki Günter Netzer kritikáit hallva. Csak hát nem a saját csapatára vagy magára, hanem ez egykori legendára szórta szitkait.

Michael Ballack, a 2000'-es évek német ikonja támadásba lendül a Lettország elleni mérkőzésen

Mindezek ellenére Németország a selejtezőcsoportját 4 pont előnnyel megnyerve váltotta meg jegyét a kontinensviadalra. A felkészülési meccsek se sikeredtek fényesebbre, sőt: Románia ellen 5-1-re vérzett el, hazánk válogatottja ellen Torghelle két fejesgóljával kapott ki. Ez volt az utolsó meccsük a torna előtt. "Koncentráció-hiányban szenvedtünk - nyilatkozta a mérkőzés után Völler. - De nem látom sivárnak a jövőt és biztos vagyok benne, hogy jól fogunk szerepelni Portugáliában. Az viszont világos, hogy néhány játékosnak többet kell tennie."

A szakértők könyörögtek a szövetségi kapitánynak, hogy valamiféle vérfrissítést hajtson végre, de ő csak az EB előtti "utolsó órákban" hívta be a keretbe az U-21-es csapat két játékosát, Lukas Podolski-t és Bastian Schweinsteigert. Az is igaz, hogy nem állt rendelkezésére olyan alap, amiből meríteni tudott volna: az U-21-es válogatott se 2000-ben, se 2002-ben nem jutott ki a számukra kiírt Európa-bajnokságra.

Ilyen előzményekkel vágtak neki a luzitánok földjén rendezett tornának. A D-csoportban Hollandia ellen kezdtek, azaz egy erős történelmi töltetet kapott rangadóval. Az "Oranje" biztatóan kezdett, de az akkoriban a világ legjobb befejező csatárának tartott Van Nistelrooy nem tudta gólra váltani Cocu passzát. A germánok lassan észhez tértek, Wörns és Kurányi révén többször is veszélyeztették az ellenfelet. Az áttörést Cocu Lahm elleni szabálytalansága miatt megítélt szabadrúgás hozta meg: az oldalvonal közeléből megküldött Frings-tekerés különös ívben szállva csavarodott be a megzavart holland védők közt Van der Sar ketrecének bal oldalába. Dick Advocaat a félidőben duplán cserélt, azonban a tapasztalt Overmars és az ifjú titán Sneijder sem tudott egalizálni. Megtette helyettük a 81. percig szinte észrevehetetlen Van Nistelrooy: a gólzsák Van der Meyde alacsony beadását pörgette be a hálóba. Így végződött 1-1-re a találkozó.

A narancsmezes Van Bronckhorst fejjel tisztáz Kurányi elől

Na, majd a lettek ellen, gondolhatták Európa közepén. A Balti-térség válogatottjának jutalom volt minden perc a kontinensviadalon, de a "ha lúd, legyen kövér" elven pontot raboltak a németektől. Kis híján a győzelmet is megszerezték: ha Verpakovskis gyönyörű szólója végén el tudja pöccinteni a ezüstszín golyóbist Kahn mellett... A fekete-fehérek görcsös támadójátéka nem hozott áttörést, a 0-0-ás eredmény a szakadék szélére sodorta vb-ezüstérmes társaságot.

A 7-esben játszó Schweinsteiger harca a labdáért a bordómezes Prohorenkovs-szal

A csehek pedig belelökték őket abba a bizonyos szakadékba. Ballack 21. percben szerzett gólja még megnyugtatta a német drukkereket, egyrészt ez a győzelem biztosíthatja helyüket a legjobb nyolc között, másrészt a cseh csapat már biztos továbbjutóként nyugodtan ellabdázgathatott, ráadásul a kulcsjátékosaikat is pihentették. Mégis ez lett a germánok veszte: Lokvenc, Plasil, Vachousek, Tyce, valamint később a Ferencvárosban is megforduló Marek Heinz a cserék közül előlépve próbálták megmutatni, hogy igenis helyük van a dánok ellen készülő kezdő tizenegyben. Pont Heinz egyenlített egy fantasztikus szabadrúgásgóllal. A "Nationalelf" derekasan küzdött, hajtott, de nem tudtak újabb találatot elérni. A liverpooli Baros pedig végleg a padlóra küldte őket nem sokkal a vége előtt, megőrizve csapata 100%-os teljesítményét.

Bolf (5) és Kurányi (10) szabadfogású birkózása

Rudi Völler távozott, a zűrzavaros helyzetben lévő válogatott vezetőedzői posztját szinte senki sem akarta elfoglalni. Szinte. Ugyanis jött Jürgen Klinsmann és segédedzője, Joachim Löw, és egy teljesen új irányba kezdték terelni a nemzeti tizenegyet, de ez már egy másik történet.

Valószínűsíthető, hogy ha ez az összeomlás nem következik be, nem tartanának ott, ahol most. A brazíliai VB legnagyobb esélyesei közé tartoznak, a BL 12-13-as évadjának német házidöntője lendületes, helyzetekben bővelkedő meccset hozott, a Bundesliga Európa, s talán a világ egyik legjobb bajnoksága.

"Talán" érdemes lenne követni a példájukat: az új alapokra helyezett utánpótlás-nevelés munkájának gyümölcse mostanra beért. De ehhez az egészhez is kellett egy holtpont. Olyasmi, mint most nekünk a 8-1 vagy a 3-0. Vajon nekünk, magyaroknak mi kell még, hogy helyrerázódjunk?