Az ezzel a cikkel kezdődő 19 részes sorozatban, a VB apropóján bemutatom azokat a brazil labdazsonglőröket, akik kulcsemberei voltak az adott tornára verbuvált "Selecao"-nak. Elsőként a sokrétű Preguinho kerül sorra.
João Coelho Neto, azaz Preguinho 1905-ben született Rio de Janeiro-ban. 9 évesen talán ő is ott szurkolt a Fluminense stadionjában Brazília első (Rio-iakból és Sao Paolo-iakból szelektált) válogatott meccsén az angol Exeter City ellen. Noha a végeredménnyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, ahhoz semennyi kétség sem fér, hogy a kis João-ból remek sportoló lett. Nem (csak) focista, sportoló. 9 sportágat űzött magas színvonalon: röplabda, kosárlabda, vízilabda, úszás, hoki, toronyugrás, evezés, atlétika és persze a labdarúgás. Ezekben összesen 55 címet nyert el. Lenyűgöző.
Preguinho a Fluminense meszében feszítve
De koncentráljunk futballkarrierjére. 1925-től 1938-ig szolgálta szeretett Fluminense-jét, 184 gólt szerezve egyesületében. Megbízható góllövőként őt nevezték ki a Világkupára utazó keret csapatkapitányává. Az biztos, hogy mentalitásban kimagasló volt, legalábbis erre enged következtetni egy 1928-ban történt eset. A Fla-Flu rangadó (Flamengo-Fluminense) már akkor is kemény ütközetnek számított. A Flamengo kapusa, Amado, már a meccs előtt elkezdte a pszihológiai hadviselést: a kornak megfelelően még nem SMS-ben, e-mailben, hanem telegramban kezdte ki a csatárt. Azt írta, hogy nem fog tudni gólt lőni neki az ominózus találkozón. Preguinho nem kezdett bele a szájkaratéba, dühét a pályára tartogatta. Már a 2. percben a hálóba juttatta a labdát egy távoli lövéssel, második találatát az Amado kezéből kicsúszó gömböt besarkazva szerezte a 4-1-re végződőtt párharcban. Stílusos válasz. Szegény kapus valószínűleg már a gyepen megbánta, hogy felhergelte a Fluminense ászát.
Harca készen a Jugoszláv találka előtt
Egy VB-n nyújtott emlékezetes szerepléssel talán többen ismernék a nevét, ez viszont nem adatott meg neki. Az akkor még fehér mez, kék nadrág összeállításban játszó csapat Jugoszláviával és Bolíviával együtt alkotta a 2. csoport trióját. A plávik ellen ők voltak a favoritok, azonban általános meglepetésre 2-1-es vereséget szenvedtek. Tirnanic és Bek góljaira csak Preguinho tudott válaszolni a 62. percben, ez már csak a szépítéshez volt elegendő. Mivel a jugoszláv nemzeti tizenegy 3 nappal később 4-0-ra eltángálta Bolíviát, a braziloknak már nem számított, mit játszanak, így is, úgy is távozniuk kellett. A szabályok szerint ugyanis csak a csoportelső jutott tovább, a 4 pontos szlávok mögött addig 0 ponttal álló kanárik maximum 2 pontot szerezhettek (akkor még ennyi járt egy győzelemért). Azt viszont be is gyűjtötték: Moderato és Preguinho dupláival búcsúztak mindössze 1200 néző előtt a történelem első foci VB-jétől.
Hősünk többet nem lépett pályára a Világkupán, de így is elmondhatja magáról: ő vezette csapatkapitányként az első brazil világbajnoki csapatot. Ki hitte volna akkor még, milyen híres "utódai" lesznek?
