2003 nyarán egy orosz milliárdos, bizonyos Roman Abramovich gondolt egyet, és elhatározta, hogy márpedig ő vesz egy futballklubot. Érdeklődött több Premier League csapat iránt, de végül a Chelsea FC-re esett a választása.
Terry és Abramovich a 04-05 szezon végén
A londoniak kerete már akkor sem volt épp gyenge: Petit, Desailly, Babayaro, Ferrer és Zola ugyan már túl jártak pályafutásuk zenitjén, de még mindig minőséget képviseltek, a Hasselbaink - Gudjohnsen csatárduó pedig megbízhatóan szállította a gólokat. Az akkor még fiatal Terry és Lampard pedig ekkorra épültek be a kezdőbe. A 2002-03-as szezont a 4. helyen zárták, indulhattak a Bajnokok Ligája selejtezőiben.
Abramovich már az első nyáron szórni kezdte a fontmilliókat: Bridge-t a Southampton-ból, Joe Cole-t és Glen Johnson-t a West Ham-ből, Duff-ot a Blackburn-ből, Crespo-t az Inter-ből, Verón-t a Manchester United-ból, az akkor még szupertehetségnek számító Mutu-t a Parma-ból, Geremi-t és Makélélé-t a Real Madrid-ból csábította el. Ha hozzávesszük még Sullivan-t, Macho-t, Smertin-t, Parker-t és Ambrosio-t, akkor kis híján egy kezdő tizenegyre egész alakulatot vásárolt. Ezt összehasonlítva az egy idénnyel korábban történt igazolásokkal: Enrique de Lucas-szal és Filipe Oliveira-val (igen, a Videoton portugál légiósáról van szó), szemmel látható a gyökeres változás. Lampard így emlékszik vissza egy, a FourFourTwo magazinnak adott interjúban erre az időszakra: "Az első idényem jól sikerült, a másodikban még jobb voltam. De, amikor Roman megérkezett, mindennap úgy volt, hogy igazolnak egy új középpályást. Emlékszem, ültem a padon az első BL-meccsünkön, mellettem Terry és Gudjohnsen, és azon gondolkodtam, nem is biztos, hogy annyira bejön ez a forradalom".
Itt már boldogabbak: Gudjohnsen, Lampard és Terry
Kapásból a 2. helyen végeztek a szó szerint verhetetlen Arsenal mögött, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőkig jutottak (az akkor még "természetes" alapanyagokból álló (értsd nem orosz pénzből feltuningolt) Monaco állította meg őket). Az orosz mágnásnak azonban ez sem volt elég: kirúgta az edzőt, Ranieri-t, és a helyére ültette a Porto sikerkovácsát, José Mourinho-t.
Az ővele érkezett plusz (ezt lehet az igazolásaira és a tehetségére is érteni) hiányzott korábban a királykék egyesületből. Megszerezte Robben-t és Kezman-t a PSV-ből, Drogbát a Marseille-ből, Cech-t a Rennes-ből valamint magával hozta a Porto-ból Paolo Ferreirát és Ricardo Carvalho-t. Kezman kivételével mindegyikük alapember lett.
Mourinho az önbizalomhiányban szenvedő klubból ijesztően hatékony csapatot faragott, ijesztően rövid idő alatt: megnyerték a bajnokságot rekordot jelentő 95 ponttal, mindössze 15 kapott góllal, az egész idény során egyetlen egy vereséggel (a Manchester City ellen)! Az Arsenal sokáig bírta velük a versenyt, de aztán a formahanyatlásuk közbeszólt. A Chelsea a BL-ben is szépen menetelt: a Bayern München elleni emlékezetes párharc után a Liverpoolon kellett volna túljutnia, de ez már túl nagy falatnak bizonyult.
A következő szezon is ígéretesen indult, egész pontosan trófeával: a Community Shield-et is a vitrinbe tehették, az ágyúsok felett aratott győzelem után. Az Essien-nel kiegészült bagázs rendkívüli elánnal kezdte meg a Premier League küzdelmeit. A csapat erejét hűen visszadja Mourinho szezoneleji, Tottenham-mel vívott londoni derbije után adott nyilatkozata. Az emberelőnyben játszó kékek 2-0-ás győzelmét így értékelte: "Sok csapat kénytelen kihasználni az emberelőnyt. Csak akkor lehet, ha taktikusan futballozol. Ugyanazt kellett játszanunk a kiállítás után is, mint az első huszonöt percben, és nem azzal törődni, hogy na, majd most négy nullára elverjük őket. Ez nem hoki, hanem futball. Egyre jobbak leszünk. Mentálisan hihetetlenül erősek vagyunk, kellő ambícióval felvértezve." A Mirror meccstudósításának a sokat elárul a megítélésükről: "Nyugodtan adják oda a Chelsea-nek a bajnoki címet. De most azonnal." És tényleg: a szezon második felére szinte már ellenfél nélkül maradtak a tabella élén. Itt a bizonyíték, milyen okos futballt űztek a Stamford Bridge-en akkoriban:
Habár a Barcelona már a legjobb 16 közt fityiszt mutatott nekik a BL-ben, elmondhatjuk: a Chelsea a nagyok közé emelkedett, nem csak Európában, az egész világon.
Íme, a siker(ek) főbb letéteményesei:
Petr Cech
A francia középcsapatból hozott cseh hálóőr biztos pontja a Chelsea-nek immáron lassan 10 éve. Fénykorában a világ legjobb kapusaként tündökölt (IFFHS Év kapusa, 2005). Sokszor olyan helyekre is odaér(t), ahova nem senki más. 2004-05-ben 24 találkozón át nem kapott gólt!
John Terry
Noha a magánélete igencsak zűrös, azt el kell ismerni, betonbiztos hátvéd volt mindig is. Hazai nevelésként teljes szívből és elánnal küzd, szervez, irányít. 2005 tavaszán őt választották a PL profi labdarúgói az év játékosának.
Ricardo Carvalho
A portugál tökéletes párja volt Terry-nek a hátvédsor közepén. Egymás mellett fejlődtek 2011-ig, amikor is követte Mourinho-t a Real Madridba.
Michael Essien
A Lyon-tól szerződtetett ghánai fáradhatatlanul robotolt a középpálya közepén, de több volt, mint egyszerű szűrő. Sérülekénysége azonban meggátolta abban hogy világklasszis legyen. De akár lehet még: a Milan-tól kapott új esélyt idén januárban.
Frank Lampard
Az ember azt hinné, világéletében a Kékeket erősítette, de valójában West Ham nevelés. 2001 és 2005 között 164 élvonalbeli meccset játszott megszakítás nélkül. Frontembere volt a 2 bajnoki címet szerző társulatnak: zseniális meglátásait és sok-sok góljait elismerve 2005-ben a FIFA az év második legjobb játékosának választotta Ronaldinho mögött.
Joe Cole
A szurkolók odáig voltak ördöngös cseleiért és robbanékony játékáért. Ritka az olyan angol, aki ilyen technikával rendelkezik.
Claude Makélélé
A francia betonfalat a Real Madridtól szerezték meg: Florentino Pérez azzal engedte el, hogy "nem tud passzolni és nem jó a levegőben". Azóta biztos megbánta már a szavait: Makélélé biztosította, hogy Drogba és társai szabadon kibontakozhassanak.
Didier Drogba
Küzdőszelleme néha egészen lehetetlen helyzetekben eredményezett gólt. Tőle bármikor lehetett várni a találatot, menetrend szerint jött.
José Mourinho
A portugál edzőfejedelem érdemei megkerülhetetlenek, amikor a Chelsea ekkori sikerei kerülnek szóba. Értett a játékosok nyelvén: legyen az a tartalék vagy az első számú sztár. Szinte kikezdhetetlen csapategységet épített ki. Csapata, ha nem is szépen, de elmésen, taktikusan győzte/bírkózta le ellenfeleit.
